Már kisgyerekként is lételemem volt a zene.

Négyévesen már a Manhattan együttes dalait énekeltem, és a családot szórakoztattam.

Ahogy telt az idő, egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy énekesként szeretném élni az életemet.

Hosszú ideig dédelgetett álom volt ez: középiskolásként a szobámban elbújva, üres flakonba énekelve képzeltem el, hogy ott állok a színpadon, és a közönségnek énekelek.

Bár sok zsákutca és kudarc ért az utam során, sosem adtam fel az álmomat, és tudtam, hogy egyszer megvalósul.

Aztán elérkezett a pillanat: megszületett az első dal, a Viszlát.

Fájdalomból boldogság, kudarcokból siker – de ez már a múlt.

Azóta folyamatosan készülnek a dalok, és minden egyes dallal sikerül adnom valamit nektek. Cserébe pedig a legcsodálatosabb dolgot kapom tőletek: a szeretetet.